Sziasztok!

Interjúk sorozatomban olyan valós/fiktív személyekkel/állatokkal/teremtményekkel/élettelen dolgokkal készítek riportot, kinek személyeségét (mindezidáig) homály fedi.


Úgy gondolom, ez az interjú egy hatalmas különkiadás bloglátogatóimnak. Beszélgetőtársam kiléte véleményem szerint meglepődést fog kiváltani csekély számú olvasóim számára: a szeretettel készítettem riportot. Csodálatos beszélgetést folytattam Vele, és meggyőződésem, Nektek is tetszeni fog majd! Rendkívül tanulságos párbeszéd volt, érdemes elolvasni!
 

- Kedves szeretet, hatalmas megtiszteltetés, hogy végre személyesen is találkozhatok Önnel, és...
- Bocsásson meg, kedves, hogy a szavába vágok, de egész életében találkozik velem, a nap minden pillanatában..
- De hát sosem tudtam még Önnel beszélgetni.
- Dehogynem... eddig meg sem próbálta...
- Igen, ez valóban így van. Szóval köszönöm, hogy szót ért velem.
- Szívesen, akármikor.
- Akkor hát kezdjünk neki... először is, milyen hatással van Önre az, hogy...
- Nem vagyok cseszekedő típus, de szeretném, ha tegeznénk egymást... mégha én több millió éves is vagyok...
- Rendben van, köszönöm szépen. Szóval, milyen hatással van Rád az, hogy a világon az összes ember ismer és szeret?
- Sajnos vannak olyan emberek, akik nem szeretnek. Vagy ha szeretnének is, fő riválisom, az utálat felülkerekedik rajtam. De ilyen az élet, a legtöbb embernek megadatik az, hogy szeressen valakit.
- De Te nem csak szerelmet ajándékozol nekünk, embereknek, igaz?
- Természetesen nem. Anyai/apai szeretet, testvérek iránti szeretet, barátok iránti szeretet... és ezek csak példák. Sok embert lehet szeretni. Persze van, akit jobban, van, akit kevésbé. Eztnem én határozom meg. Én csupán megmutatom az embereknek azt az
utat, amin végig kell menni ahhoz, hogy a szeretet teljes értékű legyen. És ha eközben a szerelem útjára téved valaki.. hát, élete csodálatosabb, némely területeken azonban sivárabb lesz...
- Mire gondolsz?
- Hát, szerintem Te erre őszintébb választ tudnál adni.
- Igen, de most Te vagy az interjúalany, nem én *vigyori*
- Rendben *mosolyog*. Akkor válaszolok helyetted... hisz ugyanúgy tudom, mit érzel, mint Te magad... a szerelemben egy darabig csakis a pozitív dolgok tűnnek fel... új érzések, új kalandok, új dolgokat ismer meg az ember, új dolgokat csinál... azonban egy idő után jön egy elég nagy gödör, melyből (sajnos) a mai fiatalok nehezen lábalnak ki... 1-másfél hónapnál egy kis kisiklás következik be mindkét fél részéről... természetesen nem csalják meg egymást (jó esetben...), pusztán elunalmasodik a szerelem... ilyenkor érdemes úgymond "megreformálni" a kapcsolatot... új helyszínekre menni, új dolgokat cselekedni... ha ezt az időszakot túléli a párkapcsolat, akkor a következő 6-7 hónapba semmi sem állhatja útját egy nagyon boldog szerelemnek (persze ha nem keresztezi a kapcsolatot egy általunk kiásott gödör... remélem érted, és az olvasók is érteni fogják, mire gondolok...)
- Igen értem.
- Örülök neki. Szóval mint mondtam, a kapcsolat nyolcadik hónapja környékén megint jönnie kell egy kapcsolatreformnak... sajnos ezidőtájt keletkezik egy új, természetes gödör... ilyenkor azonban nem az unalom hozza a gödröt, hanem a kalandvágy. Új személyek iránt érzünk többet a kelleténél, esetlek a féltékenység hoz elő belőlünk olyan cselekedetet, melyre az ember nem is számítana...
- Én most pont itt tartok a párkapcsolatomban...
- Igen, nagyon jól tudom *erősen bólogat*. Épp ezért részletezem. Rengeteg közvetett tapasztalatom van erről, sokszor láttam kapcsolatokat széthullani. A lényeg a kitartás, a hűség, a SZERETET - kicsit egoista vagyok, de kérlek Titeket, tartsatok meg engem - és a bizalom.
- A bizalom...
- Sok kapcsolatban nincs meg az, hogy bízunk a párunkban. Pedig ez elengedhetetlen egy jól működő párkapcsolathoz... de ha nem bízunk a másikban, akkor veszett fejsze nyele...
- De egyszerűen nekem nem megy... mindig megrendül valamiért a bizalmam...
- Erről pároddal kellene beszélni, kedves Gyuri, de szerintem sok olyan dolog van, amit túlreagálsz. Amit pedig nem reagálsz túl, azt a barátnődnek meg kéne értenie.
- Lehet hogy túlreagálok ezt-azt...
- Biztos vagyok benne. És ahogy észleltem az utóbbi időben lelki világod, nem csak neked lehet okod féltékenykedni...
- Héj, mostmár ez a beszélgetés átment lelkisegélyszolgálatba. Maradjunk az interjúnál...
- Jójó.. elnézést...
- Semmi baj... de azért hozzáteszem, hogy nekem több okom van félni, mint neki..
- Ezt én nem tudhatom. Egyet azonban tudok: szeretitek egymást...
- Valóban... *vigyorog* Én legalábbis nagyon szeretem Őt...
- Én biztos vagyok abban, hogy Ő is szeret Téged. Legyen ez a legfontosabb. Legyetek hűségesek. És ne gondolkozzatok azon, hogy ha egy másik fiúval/lánnyal túl közeli kapcsolatba kerültök, akkor ott tuti megcsalás lesz... lehetnek barátságok is kialakulóban, és ha túl féltékenyek vagytok, vagy túlságosan nyomultok 1-1 illetőre (remélhetőleg csak barátság céljából), annak kritikus következményei lehetnek.
- Köszönöm, hogy ezeket elmondtad. És azt is köszönöm, hogy szóbahoztad a barátságot. Tudjuk jól, hogy a barátság is Rajtad múlik. Úgy gondolom, szeretet nélkül nem létezik barátság. Vagy rosszul gondolom?
- Nem, abszolút nem gondolod rosszul, Gyuri. És ráadásul azt kell mondjam Neked, itt talán több szükség van rám, mint szerelemnél. Nem úgy értem, hogy a szerelemhez sokkal kevesebb szeretet kell... úgy értem, hogy a szerelem sokkal de sokkal több érzést foglal magába, mint a barátság. Barátságban nincs szükség hűségre, hisz egy embernek több jóbarátja is lehet. És a barátságnál a szeretet nem bontakozik szerelemre. Ám a barátság hamarabb vési magát a lélek mélyébe, mint a szerelem.
- Én is így gondolom, de szerintem sokan nem gondolják ezt...
- Igen, valóban rengetegen kiakadnának ezen a kijelentésen. De ne gondolja senki, hogy a barátság fontosabb a szerelemnél? Illetve fontosabb - egy ideig. A párkapcsolat első 2-3-4 hónapjában a barátságot sokan fontosabbnak tartják mint a szerelmet.. hisz 4 hónap után bontakozik ki a szerelem.  Az addigi kicsapongó, néhol unalmas ám rengetegszer élménydús randevúkat, találkozgatásokat egy sokkal mélyebb érzelmi kavalkád váltja fel. Itt kerül szóba iazán a bizalom, a hűség... a barátságnál a bizalom első perctől fogva elengedhetetlen. Természetesen párkapcsolatnál is! Csak hát ott egy ideig kevésbé fontos ez...
- Nem feltétlen, nálunk nem így volt...
- Sajnos ilyenkor az átlagról kell beszélnem. Azok, akik nem így voltak a párkapcsolatuk első néhány hónapjában, igencsak szerencsések *mosolyog*.
- A barátság-elméleteddel egyébként tökéletesen egyetértek. És hiába van 8 és fél hónapja kapcsolatom, a szerelmem nem sokkal fontosabb a barátságoknál. Azonban nálam a szint elképesztően magasan van... 10 pontosan fontos a párkapcsolat, és 9,9 pontosan fontos a barátság...
- Ez szerintem így van rendjén.
- Hát, drága szeretet, köszönöm szépen ezt a csodálatos beszélgetést. Remélem, még sort kerítünk egy-két lelki csevegésre.
- Rajtad múlik. * mosoly*