Üdv mindenkinek!

Az utóbbi időben egyre különösebb emberekkel találkozom. Eddig is voltak kéregetők, szórólapot osztogatók, azonban mostanában megtalálják a végleteket az ilyen rámenős emberek.

Talán egy hete sétáltam épp a közért felé, amikor odajön hozzám egy nő, s kezében egy köteg zoknit szorongat. Már majdnem hogy elmentem mellette, s azt hittem, megusztam, megfogja a kezem, visszaránt, s beleüvölti az arcombe:
- Figyejjé má fiatalember, van olcsó zokni, nem kő?
Hát, én mondtam, hogy nem és hogy sietek, de tovább erősködött.
- De még kenyírre sincs pénzem, figyeljé már uram... vegyen már, magának odaadom kétszázér' a 4 párt.
Hát, csábító ajánlat, de inkább mégsem. Csóváltam a fejem, s próbáltam úgymond elmenekülni. De ő taktikázott. Elémtolta a mellette álló babakocsit (mely üres volt), s azt mondta, hogy van egy gyereke, de most épp focizik valahol. :) majdnem felröhögtem. Ha tud focizni, nem hinném, hogy babakocsira lenne szüksége. Megmondtam, hogy nincs pénzem zoknira, s faképnél hagytam. Nagyon rámenős volt.

Másik sztori. A napokban sétáltam barátnőmmel a Moszkva téren, amikor is egy jól láthatóan ittas fiatalember odajött hozzánk. Nem tűnt hajléktalannak, csak hát érződött rajta, fogyasztott az elmúlt 12 órában alkoholt, nem keveset. Odajött hozzánk, s így szólt.
- Figyeljetek, nincs egy kis pénzetek? Csak piára kell.
:DDDDD  Végre egy őszinte ember. Tisztességesnek tünt, mindössze be volt piálva. Megdobtuk egy százassal, majd odaköszöntem neki, hogy "egészségedre". Az ilyenekkel nincs bajom, őszinte volt tulajdonképp. Csak hát... alkoholista. Többet nem kap, mert felismerném az arcát.

Metrózom, épp megyek hazafele. A metrón viszonylag kevesen voltak. Én a Ferenc körútnál akarok leszállni, s a Klinikák állomásnál felszállt egy jól öltözött, egész csinos hölgy egy babakocsival. Nagyon édes kislány feküdt benne. Vártam, hogy leül valahova, azonban abban a pillanatban ahogy felszállt, elkapta a bőgés. Nem igazán érettem, hogy mi van. Csak állt, nem is kapaszkodott, mikor elindult a metró. Majdnem elesett, egy utas tartotta meg. Fél perc síri csend a metrókocsiban. A nő szakította meg a kínos csendet:
- Kérem segítsenek. Megvert a férjem, s most nincs hol laknom.
Ebben a pillanatban valami okból ránéztem a lábára, s láttam, csupa kék-zöld-lila folt. Totálisan megsajnáltam :S Egy fitying nem volt nálam, így még csak adni sem tudtam neki. De elképesztő hogy mik vannak :S Kiváncsi vagyok, hogy azóta mi történhetett vele.

Végül, de nem utolsó sorban mai "élményem" osztanám meg veletek. A nagykörúton sétáltam a Nyugati Pályaudvar és az Oktogon között, amikor egy 50-es forma nő odajött hozzám, s megkérdezte, segítek-e neki, mindössze egy kérdőívről lenne szó. Mondtam, hogy persze, nem siettem sehova. Arra volt kiváncsi, milyen márkáju sört szoktam inni. Elmondtam neki, és azt hittem vége van az egésznek. Ám ekkor azt mondta, hogy még nincs vége, nézzek meg vele két reklámfilmet, s válasszam ki azt, amelyik nekem a legszimpatikusabb. Na erre azt mondtam, hogy sajnálom, de nem. Mert nem fogok idegenekkel elmenni egy házba, mégha nő is volt, meg nem tűnt idiótának. Bekamuztam, hogy bocsánat, de sietnem kell. Ezek után nagyon meglepődtem. Elkezdett káromkodni, hogy mégis mit képzelek, hogy megígérem neki, hogy részt veszek a teszten, s ő kitölti az űrlapot, és otthagyom. És hogy milyen egy szemétláda vagyok. Stb stb. Én mondtam, h sajnálom, így járt. Kissé bunkó voltam a végén.

Ki így, ki úgy próbálja az embereket rávenni az adakozásra. A Moszkva téri srác jól csinálta. Ez a sörös nő meg egy idióta. :D