Az utóbbi időben egyre több idióta kérdést kapok. Most megválaszolnék néhányat - de nem egybe, hanem bejegyzésenként egy. Íme az első.

Sokan kérdezték, hogy miért is élvezem annyira a klarinétozást. Válaszolnék.

Azért, mert boldog vagyok, miközben klarinétozom. És nem megy el a kedvem tőle. Ha rajtam múlna, 3-4 órát elgyakorolgatnék itthon egymagamban, azonban most az érettségi bezavar. Nagyon keveset gyakorlom - kb kétnaponta egy óra. Rendkívül hiányzik, de hát ez van.

Hogy miért nem unom meg? Mert nem lehet megunni. Zenekarba járok, és imádom. Szeretek klarinétórára járni. Ha nem zenélnék, jónéhány barátomat nem ismerném, nem ismerném a számomra legfontosabb emberek legnagyobb részét. Ha nem járnék zeneirodalomra, boldogtalan lenne a csütörtököm :)  Minden a klarinétozáshoz köthető.

Ezek után ne kérdezze senki, miért szeretek klarinétozni. Annak nem magyarázni fogok, hanem belinkelem ezt a bejegyzést. Irgum-burgum neki!