(Bocsi, kicsit hosszú a cím, de ez a legkézenfekvőbb.)
Tél volt. Az idő még az évszakhoz képest is meglepően hideg volt: olyannyira, hogy bárhol lehetett korcsolyázni. Nem kamuzok: a járdán, a háztetőn, Rozi néni cukrászdájában, a szoláriumban... mindenhol.
Történetünk főszereplője Jani, egy 17 éves siheder. Készült az érettségire, de a téli szünetét legfőképp barátainak és a számítógépének szánta. Sőt, volt, hogy a kettőt ötvözte, és áthívta a barátait számítógépezni. Nem buta a gyerek, az hót zicher. Volt neki egy öccse is, Tomi. Tomi 16 éves volt, s rettentően hasonlított bátyjára: ha egymagas lenne Janival, mindenki ikreknek hinné őket. Ez sem vicc, bizony, teljesen komolyan beszélek. Még 3 személy van, akit meg kell, hogy említsek, hisz ők öten lesznek együtt a nagy banda: Gábor, aki Jani legjobb barátja; Andi, akibe Jani annyira brutálisan szerelmes, hogy titokban karácsonyi ajándékot akar csempészni a karácsonyfája alá, habár még nem is látta, mert csak MSN-en keresztül ismeri (de pssszt!!! ez tényleg titok!!!); és végül, de nem utolsó sorban Anna, Gábor barátnője.
Történetünk tulajdonképpen Jani december huszonharmadikáját mutatja be, röviden. Jani felkel, megmosakszik, felöltözik...
Najólvan, legyünk már kicsit komolyabbak....
Hófödte reggel virradt Jani szobájára. A hóról visszacsillogott a tengernyi felhők közül kibukkanó csodálatos napsugár.
Vááááá. ez már túl komoly. Na akkor az arany középút...
Jani azzal kezdte a reggelt, hogy bekapcsolta a gépét. Kicsit uncsi, de ez neki boldogságot jelentett. Megnézte a reggeli híreket, felment az iwiw-re meg myvip-re meg efféle trutymóságokra. A szokásos hülyeség, amit majdnem minden 17 év körüli ember elkövet. Tulajdonképpen maga ellen teszi ezt. Szóval lemegy a földszinte, és találkozik öccsével.
- Szevacs, öcskös. Na mi a pálya?
- Semmi. Beszéltél ma már Andival?
- Hagyjál magamra. Ez az én dolgom, nem a tied, te tücsökpöcs.
Ez a párbeszéd felvázolja az átlag 17évest. Mondom, az átlagot!! Kérem, aki ezt olvassa, és nem ilyen, ne vegye magára!! Tekintse magát inkább átlagfelettinek.
A párbeszédnek még nincs vége. Öccs folytatja a kommunikációt.
- És amúgy, mit adsz Andinak?
- Kopjál már le te homár!
- Na mi van, ennyire sz*rba' vagy, hogy nem tudsz válaszolni???
- Hát jólvan öcskös, de csak mert annyira szeret a te édes báttyád...
- Aha, aha....
- Ne gúnyolódj, mert a végén nem mondok semmit! Szóval arra gondoltam, kap egy új billentyűzetet, meg egeret... meg letöltöttem neki az MSN legújabb verzióját, és kiírtam CD-re. Úgy sem tudja magának letölteni, örülni fog neki...
- De hát még nem is láttad a csajt, és ennyire ismered??
- MSN-eztem vele jó????? Jobban ismerem, mint saját magam!
- És nem gondolod, hogy mondjuk csokinak, vagy plüssmacinak jobban örülne?
- Mit okoskodsz, kis taknyos? Neked még csajod sincs!
- Miért, neked van?
- Hát, holnaptól már lesz! Na csákány!
Eme kis monológ tulajdonképpen két fajta embertípust mutat be nekünk. Peti, a főszereplőnk egy internet -és számítógépfüggő tinédzser, aki csak a világhálón érzi jól magát. Olyan, mint egy pók... haa-haaa... tudom, nem jók a poénjaim. Mindegy.
A másik kommunikációs fél az öccse, Tomi, aki még "csak" 16 éves, így is műveltebb, okosabb, kedvesebb, rendesebb és figyelmesebb, mint az idősebb bátyja.
De vajon a számítógép ejtette rabul Janit? Vagy a reménytelen szerelem, melyet Andi iránt érez? Vagy mindkettő? Vagy egyik sem? Esetleg más? Esetleg mégiscsak ez??
Jajjj, ezt a sok kérdést. Bízom benne, hogy most megkapjuk a választ. Ugorjunk néhány órányit az időben, 15:00-ra. A helyszín egy bevásárlóközpont. Jani, Tomi, Gábor és Anna sétálnak a karácsonyi díszekkel meg táncoló mikulásokkal díszített hatalmas üzletcenterben.
- Örülök, hogy itt van az öcséd.
- Bazeg, Te is jól tudod, Gábor, hogy utálom, ha itt van. Anyuék nem hagyják, hogy egyedül legyen otthon! Pedig már 16 éves, jó Ég!!
- Ez nem igaz! Azt mondtad, hogy azért hívsz, segítsek választani ajándékot Andinak!
- Fogd be a szád, kis...
- Nanaaaaa, ez komoly???
- Igen, Anna, ha tudni akarod, komoly. Kár, hogy nem az én barátom vagy, hanem a Gáboré... ő úgy sem vesz majd neked olyan jó ajándékot, mint én vennék...
- Már kaptam tőle egy általa készített karkötőt... és csomó csokit
- Az egy kalap sz*r. Én hasznos cuccokat adok majd Andinak.
Itt szakítanám félbe egy kicsit ezt az intelligenciában nyüzsgő párbeszédet. Láthatjuk, hogy Gábor és Anna szintén normális emberek. Vagy nem? Miért barátkoznak Janival??????
Még mindig a bevásárlóközpontban vagyunk. 16:12 perc. Kb 34 másodperc. Ezt még én sem tudom pontosan.
- Na idefigyeljetek. Nem megyünk moziba?
- Nincs egy figyingem sem, Jani.
- Jjajjj már, nem lehettek ennyire csórók. Nincs 2000 Ft-otok? Mert én normál moziba nem megyek, csak 3D-sbe!!
- Nem mehetünk... hacsak...
- MÁR MEGINT HÍVJALAK MEG TITEKET??? Hány mozijegyet behúztatok már...
- Jajj, bátyó, nem lehetsz ennyire szívtelen.
- Fogd be, sz*rrágó.
- A barátaid vagyunk. Nem teheted ezt velünk...
- Jólvan, jólvan, meghívlak titeket, de tudjátok, hogy már vagy 10 mozijeggyel lógtok...
- Megadjuk, ígérjük....
Azt hiszem, rájöttetek: Janit a barátai a pénzéért szeretik. Elég aljas húzás ez Gábortól és Annától, hogy mindig ezt csinálják szegény Janival.
Utolsó jelenetünk este 22:48 perckor zajlik le. Egy MSN-beszélgetést írnék le nektek.
- Figyi, nem akarsz holnap találkozni?
- Szenteste?
- Ne szarozzál már itt velem, már vagy 2 hónapja randira próbállak hívni....
- Na idefigyelj. Először is, már megmondtam, hogy van barátom!
- Még...
- Másodszor, nem akarok a barátnőd lenni....
- Még...
- ... mert egy alattomos, szadista, önző, számítógépfüggő ember vagy!
- Vehetem bóknak?
- Harmadszor pedig, az öcséddel járok Te szerencsétlen!
- De hát... izé....
- Nincs nála normálisabb, cukibb fiú a világon... ő számomra a szerelem megtestesítője...
- Az öcsémről beszélsz!!!
- Pontosan :) (L)(L)(L)(L)(L)
* Andi letiltva *
Azt hiszem, eme rövid, négy párbeszédből álló történetből egy nagy suta tanulságot tudunk levonni.... ne csajozz MSN-en keresztül! MER AZ ÖSSZEJÖN AZ ÖCSÉDDEL ÉS MEGSZÍVTAAAAAAAAD!!!!!!
Boldog új évet mindenkinek! :)
