Sziasztok!
Interjúk sorozatomban olyan valós/fiktív személyekkel/állatokkal/teremtményekkel készítek riportot, kinek személyeségét (mindezidáig) homály fedi.
Hetedik riportalanyom olyan, kit legszívesebben soha nem látna az ember, és akkor lennénk a legboldogabbak, ha soha nem kéne vele beszélgetni. Én azonban beszélgettem vele egy jót (vagyis inkább rosszat), mert kiváncsi voltam, mit gondol az emberekről, s hogy miért ily' "kegyes" hozzánk, hogy elvisz minket "valahova". Interjúalanyom a Halál.
- Halálosan nagy szeretettel üdvözöllek...
- Maga gúnyolódik velem? Látja, ezért nem csípem én az embereket...
- Nem szántam gúnynak. De miért, sokan gúnyolódnak Önnel?
- Óóóó, hát csak a szájukra vesznek idegenek. "óóó hogy halnál meg" vagy "hogy a Halál vinne el téged..." Ezek rám nézve sértő szavak!
- De hát... maga tényleg a világ legszörnyebb dolga...
- Jó, elismerem, nem vágynak rám túl sokan, de hát ez van! Olyan vagyok mint az urológus... egyik férfi sem várja, azonban mikor eljutnak hozzá,megkönnyebbülnek...
- Vagy mint a m*szturbálás... nehezen veszi rá magát az ember,de azért a végén mégis megkönnyebbül...
- *röhög* pontosan...
- Szóval hát... mi is történik azután, hogy Ön eljön értünk?
- Nem mondom meg...
- Jajjj de miért nem? Hiszen minden ember arra vágyik, hogy megtudja... ha jó, akkor mondja el, és akkor senki sem fog rettegni a haláltól..
- Nem mondtam azt sem hogy jó, azt sem hogy rossz. Nem mondhatok semmit, sajnálom...
- De miért nem??
- Mert nem...
- Naaaa kérem!!!
- Nem
- De!
- Nem!!
- DE!!
- NEEEM!
- Jól van, jól van, akkor nem.. mit csinál szabadidejében?
- Hát, szeretem a korcsolyázást, a pingpongozást, és néha eljárok fallabdázni...
- Ezek igencsak "egzotikus" sportok...
- Hát, van miből válogatnom...
- Értem mikor jön el? Tudja előre, hogy kihez mikor megy?
- Persze hogy tudom... az okot is én határozom meg, illetve van egy kis segítségem, de erről sem beszélhetek... a lényeg az, hogy MINDEN okkal történik...
- Rendben... nem faggatom tovább, halálosan jó beszélgetés volt...
- Najó, cső
